Pacsirta a Dunán
avagy 400 ezer orosz óra

Lehet-e tárgyakkal felidézni egy kort? A szerző azt vallja, hogy igen. Hiszen a hiánygazdaságban mindent úgy szereztünk, miként a vadász a zsákmányát, s büszkék voltunk rá, mint egy trófeára. Ez a könyv rádióinak, tévéinek, magnóinak, videóinak, autóinak, lakásainak, bútorainak, lemezeinek, óráinak a története. És 400 ezer orosz órájának, mert ennyi időt töltött a szocializmusban. Könyvét szórakoztató időutazásnak szánja, kortársaknak, akik mindezt megérték, s azon fiataloknak, akiket érdekel szüleik, nagyszüleik ifjúsága.

Szóval azoknak, akiket érdekel, hogy mit, miért tiltottak be, miért aludt Puskás Öcsi lányával a rendőrségen, hogyan vezetett az útja az öngyilkosoktól a közgázig, miért égett porrá két autója, miként jutott Kádár tévéjéhez és csészéihez, ivott-e belőlük Habsburg Ottó, mit mondott Kádár Grósznak 56-ról és Nagy Imréről, hogyan fordították Boncz Gézát egy mongol szakszervezeti delegációnak.

Megjelent 2018. novemberében
Para-Kovács - Váncsa - Farkasházy
Az orbánság aranya
Narancskönyv

Orbán Viktor legnagyszerűbb gondolatait tartja kezében az olvasó. A Hócipő négy munkatársának hódoló kiegészítéseivel, magyarázataival. Mi, négyen pentitók vagyunk, így nevezik Itáliában a bűnbánó maffiózókat. Belátjuk, tévedtünk, jobb későn, mint soha. Orbán Viktor európai formátumú politikus, ha ez a kifejezés még mond valamit, hiszen a vén Európa már nem a régi, de ő még ráncba szedheti. Felszólítjuk az ellenzéki pártokat, hogy kövessék példánkat, és ne állják útját a további magyar felemelkedésnek. Vezeklésül hónapok óta Orbán-idézeteket cserélgetünk egymás között, ízlelgetjük nagy mondásait, bölcs gondolatait, ideje csokorba gyűjteni, miként megtette ezt Mao elnök a Vörös könyvvel, Kadhafi ezredes a Zöld könyvvel és Szaparmurat Nyijazov, azaz Türkménbasi, népe erkölcsi és lelki útmutatójával, a zöld-lila Ruhnamával.

Ám ezek a bibliák a hatalom berkeiben születtek, ennél sokkal értékesebb, ha eddig ellenzékinek tartott írástudók ismerik el és értékelik Orbán Viktor nagyságát. Azokat a gondolatait, amikkel már nemcsak minket, hanem egy egész tévútra tévedt földrészt vezet egy boldogabb, keresztény, migránsmentes jövőbe.

Köszönjük, hogy kortársai és katonái lehettünk.

Megjelent 2017. novemberében
OVERDOSE
a veretlen 11

A hároméves Overdose hamburgi, párizsi és római futásai után immáron bizonyossá vált, hogy Kincsem óta nem volt ilyen lovunk, eddigi 11 versenyében ugyanis még nem talált legyőzőre, Baden-Baden óta a németek pedig magyar csodalónak nevezik. A szerző Párizstól Rómáig követte futásait, könyvéből kiderül, hogyan jutottunk szinte fillérekért ehhez a kiváló telivérhez, miképpen nyerte eddigi versenyeit, s tulajdonosának, a dunaszerdahelyi Mikóczy Zoltánnak az élettörténetével is megismerkedhet az olvasó.

A könyv második részében Overdose nagy honi elődei kerülnek sorra Kisbértől Imperiálig. De az 54 versenyt nyerő Kincsem, a kilencszeres győztes, Krúdy Szindbádjából is ismert Patience és a többi veretlen magyar ló részletes sztorija mellett legalább annyira érdekesek gazdáik, az epsomi derbyt nyerő görög Baltazzi testvérek, az Angliába menekült Batthyány Gusztáv herceg, a Németországba került Ullmann báró, a bécsi Burgot utánzó Festetics Tasziló, a nagy nemzetközi kalandor, a feleségével két francia és két angol derbyt nyerő Plesch Árpád, s azok a mai tulajdonosok, akik innen próbálnak a nemzetközi galoppsport élmezőnyébe betörni. Farkasházy könyvéből megismerhetjük a nyugat-európai versenyek színes forgatagát, a leghíresebb külföldi versenylovak történetét, s percről percre követhetjük végig a párizsi drámát, valamint a szezont lezáró fényes római diadalt, amely után Overdose minden bizonnyal a világ legjobb sprintere.

Overdose nevét megismerte az egész ország, de e könyvben nemcsak a hozzáértők lelhetik örömüket, hanem azok is, akiktől eddig távol állt ez a világ, s még azok is, akik nem szeretnek sokat olvasni, mert a több mint 300 oldalas kötetet 300 kép illusztrálja.

Megjelent 2008. decemberében
Bobby visszatér
avagy a Fischer-rejtély

Bobby Fischer titokzatos életéről halála óta szinte hetente cikkeznek a világlapok, de többnyire csak Japánt és Izlandot emlegetik, holott a két országban együtt nem töltött annyi időt, mint nálunk.

A szerző ennek a nyolc magyarországi évnek eredt a nyomába, attól a pillanattól kezdve, hogy egy 17 éves pesti gimnazista, Rajcsányi Zita kimozdította őt Los Angelesi magányából, és Kubát Jánossal megszervezték az 1992-es Fischer-Szpasszkij visszavágót Belgrádban. Ezzel az igen kalandos történettel kezdődik a könyv.

A 30 játszmás összecsapás után a 72-es világbajnok néhány hónapig a Vajdaságban élt, majd az ezredfordulóig áttelepült hozzánk. A dolgait intéző és az életét szervező Rigó János először lebbenti fel a fátylat a nyilvánosságot mindig is kerülő Fischer különös dolgairól és tulajdonságairól, közös hazai és európai csavargásaikról, a kötetben Szpasszkij és Gligorics mellett megszólalnak a legkiválóbb magyar sakkozók, Portisch, Benkő, Lékó, Lilienthal, Pintér, a Polgár lányok valamint apjuk, akik számtalan alkalommal találkoztak vele ittléte során. Miközben az ő nem mindennapos pályafutásuk sok érdekes részletét is megismerhetjük.

Farkasházy egyévi szorgos nyomozással Bobby igazi apjának, az Amerikába került magyar tudósnak, Neményi Pálnak a családját is felkutatta, így az olvasó kétszáz évre visszamenőleg megismerkedhet a világbajnok magyar őseivel. Köztük ismert személyekkel, akik koruk kiválóságai közé tartoztak, és korántsem olyanok, mint amit a világ eddig vélt Fischer környezetéről. Apja Szilárd Leóék oldalán részt vesz az atombomba előállításában, pályáját a kiváló fizikus, Lukács Béla próbálja az olvasóhoz közelebb hozni. A könyv nem kendőzi el Fischer antiszemitizmusát és az orosz sakkozók elleni ellenszenvét, ráadásul egy igazi szenzációval zárul.

A 400 oldalas kötet - melyből 88 fotó és dokumentum - jóval több, mint egy anekdotagyűjtemény, bár abból is számtalan van benne, s nem sakk-könyv, inkább afféle ironikus utazás a XX. század egyik legkülönösebb koponyájába. De időutazás is az osztrák-magyar monarchia világába, olyan tehetséges férfiak után, akik, amíg hagyták itthon, később Amerikában próbáltak boldogulni.

Megjelent 2008. júniusában
32 figura
a sakk regénye

Ezt persze a nagy magyar sakkozók írják 150 éve, nekem csak elmondták, már aki tehette. 32-en vállalkoztak rá, köztük féltucat külföldi világklasszis. A Fizikusok szerzője, Dürrenmatt bizonyára azt adta volna neki címként, hogy Sakkozók. Hiszen ahogy egykor Darvas, Várkonyi és Tomanek, ugyanúgy rohangálhatna ki-be bolondokházi szobájából Korcsnoj, Karpov és Kaszparov. De azok érdeklődésére is számítok, akik nem sokat konyítanak a sakkhoz, mivel e hármas szerelmi románcával a szocializmus egésze leírható, mármint Moszkva, a végek és az emigráció viszonya. És iszonya.

Ahogy a Polgár lányok története is több egy család kálváriájánál, bár aztán átcsap egy hollywoodi mesébe. Bobby Fischer után is sokat nyomoztam, amihez nem kellett messze utaznom, csak Zuglótól Zentán át Belgrádig. A Szpasszkij elleni 1992-es visszavágó után hét évig élt nálunk, erről is sok mindent megtudhatnak.

Lékó életútját 11 éves kora óta követem, Portischét, Benkőét, Bilekét jóval régebben, nem beszélve a Ribli, Sax, Adorján hármasról. Ivánka és Verőci előbb egymással csatázott, aztán... Nagy öröm, hogy a Polgár lányokat, Zsuzsát, Zsófit és Jutkát is sikerült összeterelni és Szpasszkij, Kramnyik, Korcsnoj valamint Gligorics is időt szakított rám. Továbbá a 97 éves Lilienthal, a nála is idősebb Szerényihez már nem mehettem, Szabó Lászlóhoz szerencsére még időben bekopogtam. Hallgattam a sok konfliktust, mégis egyre inkább úgy éreztem, van abban az elkoptatott jelmondatban valami, hogy Gens una sumus, egy család vagyunk. Vagy ahogy Akela tanítja Mauglinak, egy vérből valók vagyunk.

Vigyázat, nem szakkönyv, ebből senki se tanulhat meg sakkozni, csak végigélhet újra ragyogó pályafutásokat, izgalmas kalandokat. 500 oldal, 200 kép, 30 játszma, szóval nem egy Kelemen Anna.

Hogy mi a 32 beszélgetés műfaja? Köszönet. Amiért az ő jóvoltukból oly sok nap érezhettük magunkat mi is egy picit győztesnek. Mert egy ilyen kis országnak is lehet esze. Csak néha elveszti.

Megjelent 2007. novemberében
Zsokékrul
a lóverseny regénye

Hazánk legnagyobb lovasait, s lóbarátait kérdez- gettem. Igaz-e, hogy lovasnemzet vagyunk? Voltunk, leszünk? Bosszantott, hogy oly keveset tudnak itthon Európa-hírű zsokéinkról. S a hazaiakról. Pedig ez a világ egyik legrégibb és legizgalmasabb sportága. Mely tőlünk nyugatra az egyik legnépszerűbb.

Életük, bukásaik, szökéseik, kinti megdicsőülésük, itthoni vegetálásuk lehet, hogy jobb író tollára kívánkozott volna, de én voltam a legközelebb. Mégis tán összeáll egy kép, hogy micsoda faramuci dolog volt a szocialista lóversenyzés, hogyan szórt szét egy nagy nemzedéket, mert a galoppon már 56 nyarán elkezdődött. Alafi, Bocskai, Kállai, Tandari, Klimscha, s a maradók: Aperianov, Esch, Vas, Marschall. Mögöttük ott nyerít Imi, Imperiál, March Groom, Shirocco, Brahy, Ryans Gift, Gazduram, Recorder, Api, Kabala, Nyina. Megspékelve Dallossal, Turival, Törökkel, Martinekkel, két Lázárral, Ullmann báróval és egy örökifjú Dreherrel. No meg Csikar, Nyilasi, Kőbán, Kárpáti, Török, Martinek, Jordán, Koltai, Tandori. Micsoda mámor volt hallgatni őket. Azért néha közbekotyogtam, már csak megszokásból is.

Olvasók a helyükre, start-hóz, start-hóz!

Megjelent 2006. novemberében
Ír úr
avagy búcsú a kabarétól

30 év Rádiókabaré, 15 év Hócipő, 10 év Szárszó, 5 év Heti Hetes, ideje a számvetésnek. Pláne ha hozzáadjuk, hogy pár nap múlva a 60. évembe lépek. Illetve kivonjuk, mert akkor pont nullát kapok. Ráadásul 40 éve érettségiztem, ezt is vegyük hozzá, hogy ne kelljen visszakérnem a százasból. De a könyvbeli kilencvenesek, Faludy, Fejtő, Kosáry, Habsburg Ottó korával is beérem.

Az elmúlt két évben sokat utazhattam, így volt időm elgondolkodni egy s máson. A számokkal kicsit bűvészkedtem, mert Szárszó tavaly volt 10 éves, viszont akkor abba is hagytuk. Most először írok róla, hogy miért. De remélem, nem unalmasan, mert akkor Japánba utazom, és hasba szúrom magamat. Ez a kötet 18 út krónikája, ha valaki csak szobadísznek veszi, ám azért el akar dicsekedni vele, hogy átrágta a majd félezer oldalt, azok számára alul összeállítottam egy tartalmi kivonatot. A színe pedig azért zöld, hogy ne csak könyvespolcra, de akár télikertbe is lehessen rakni, másrészt utal új címeremre, amelyet régóta tervezek: zöld mezőben semmit sem csinálok.

A Szárszó, Rádiókabaré, Heti Hetes fejezet hosszabb, mint a többi 15 rész együttvéve, de azokban is gyakran visszatérek elmaradhatatlan témáimhoz és elmaradó társaimhoz.

Megjelent 2004-ben
A kék mauritius

A legnagyobb ritkaság te vagy, higgy benne, mint Berger, amikor a Hair végén bemasíroz a vietnámi gép gyomrába. Nekem négy is jutott, velük járom világomat, pénz és nyelv nélkül botladozva, a mi generációnknak későn jött a szabadság, hisz máig remegünk minden határon. Ötven út kalandjait vetettem papírra, alig egy ötvenes darabja, na jó, plusz az áfa. Bolgár nászúttal kezdődött, cseh és orosz bevásárlótúrákkal folytatódott, aztán háromévente már Bécsben is meg lehetett nézni a Grinzinget, és a Gorenjét. A váltás lázában a Rádiókabaréval elértük Ungvárt, Nagyváradot, Újvidéket és a túlparti Komáromot, valaha nem kellett hozzá útlevél. Azóta többször megjártam Amerikát, láttam P.Howard Szingapúrját, Hongkong végnapjait, A Heti Hetes tagjaival a Jóreménység fokán át Mauritiusra is eljutottam. A Hócipővel becsavarogtuk Európát, Bandó farmert árult Moszkvában, Fábry botrányt csinált Bayreuthban, Koltai Oscar-díjra szerződtette Bajort Brüsszelben, Déri Oxford és Cambridge között ingázott Uszticcsal, Boncz pedig megszámolta Lenin átlőtt kabátjait. Láttam Fradi ruhát Madridban, Innsbruckban és Pozsonyban, volt ahol nekem is jutott belőle. Puskás Öcsivel kivégeztünk egy hektó vöröset, voltam 30 lovin, de sehol sem nyertem, Mimivel 30 városban és mindenhol nyertem, pedig Pamplonában nem is álltam a bikák elé. S már több Vermeert láttam, mint amennyi hiányzik. Egy utat se hagy ki, mert sosem tudhatod, melyik a last minute!
Megjelent 2002-ben
Hét és fél

Azt mondják rá, nagy koponya, de ez csak félig igaz. Családja vesztett két háborút s két bérházat a lovin. Egyik őse alapította a herendi porcelán-gyárat. A másik személyesen pofozkodott Wagnerrel. A harmadik bújtatta Hubayt a negyedik elől. 1 szobája, 2 gyereke, de 3 éve nincs ki a 4 kereke. Neje hegedűépítő, anya, szerető, így kissé lehangolt. Apja újságíró, segédmunkás, újságíró. Anyja segédmunkás, hoteligazgató, segédmunkás. Fiai üzleti iskolát végeztek, de még nem csináltak. Legmesszibb pontja Hongkong, de visszafoglalták. Legmagasabb a World Trade Center, de már nem az. Legmélyebb a szolnoki sportbál, ahol lehányták. 30 év 20 koccanásából egyszer sem volt hibás. 10 bajnokságot drukkolt ki a Ferencvárosnak. Még sose volt kieső csapatban, ami alatt volt másik. Szeretne végre egy házat, de nincs rá fedezete. Pedig a pénzügy tanszéken doktorált. Van egy fél lova és egy fél egészsége. Próbálják megjátszani az előző kötettel, oda-vissza.
Megjelent 2001-ben
Hetedik

Hogy miért? Például ez a hetedik könyvem. Aztán hét osztályba jártam. Egy hozzám közelálló tévéműsorban is előfordul egy párszor. Ahol véletlenül a hetedik helyen ülök. Egy tévés szavazáson pedig nemrég hetedik lettem. Ja, és a hetedik kocsim egy Suzuki volt! A szárszói költő versét már nem is említem.

Amúgy családregény lenne, ha tudnám, mi az. Ezért inkább regényes családfakutatás. Azért ne féljenek, egy humorista a rövid dolgokat kedveli, miként a kor embere, ami ráfér a képernyőre. Ausztriában a kabarét a Kleinkunst kategóriába sorolják, még mondják, hogy nem kunszt! Szóval főként a gyermekkoromról és az őseimről írok, mivel őket ragozom egész életemben, ennyiben ifjúsági regény. Célom kettős, egyrészt némileg eleget tenni annak a megtisztelő érdeklődésnek, amit bizonyára a Heti Hetesnek köszönhetek, pedig elég rég űzöm az ipart, másrészt bizonyítani, hogy mennyire árt a magyarnak a keveredés. Mindezt úgy, hogy ne unják, a mi fajtánkat egy rendőr inkább szolgálatban csukjon le, mint otthon a távirányítóval.

Azt is bevallom, hogy Esterházy családi kötete ösztönzött, persze nekem nem hogy kilenc évem, három hónapom is alig akadt rá. Szóba kerül egy pár herendi Farkasházy, a Wagnerrel verekedő Hanslick, a Szárszón bujkáló Szabó Lőrinc, néhány nagy Bródy, kisbaconi Benedek, Lüke, a Real Madrid és a Benfica edzője, a lovi és a foci világa, két barát, Boncz és Déri, a Fradi ifika- pusa. Herendet alapító ükapám 1800-ban született, apám 1900 ban, mikor jelenjen meg, ha nem 2000-ben. Könyvjelzőt ne használjanak, bárhol folytathatnak. Én is szeretném még egy darabig.

Megjelent 2000-ben
Fülig Jimmy kiadott
és kiadatlan levelei

Czki sajnálatos rajzaival

Ez a könyv az 1998-ban megjelent kötet változó utánnyomása. Azóta ugyanis négy év telt el, nem is akármilyen. Így természetesen az Orbán-korszakról szóló, meglehetősen hosszú pótlevél sem hiányozhat a végéről.

A címlap talán már sejteti, hogy lesz egy-két vadonatúj pofon benne, de talán a régi levelek sem érdektelenek, hiszen hazánk történetének több mint ezer évét ölelik át. Ön bizonyára úgy tudja, hogy Rejtő Jelnő, alias P. Howard, munkaszolgálatosként, a szörnyű orosz télben lelte halálát. Ez szerencsére nincs így, egy Lavrentyíj Beríja nevű jóembernek köszönhetően ma is kitűnő egészségnek örvend a szibériai Barguzinban, az utolsó utáni magyar hadifgolyként, gyakran összejőve kétezer kilométerre lakó szomszédjával, Van Petroviccsal, akivel ilyenkor szimbólázni szokott. Tőle tudta meg, hogy egykori hőse, Fülig Jimmy hazatelepült, és akárcsak a sakkozó Bobby Fischer (nem azonos a Hobo Fischerrel), Pesten tengeti öreg napjait. Sőt, továbbra is levelez egykori váltótársával, San Antonio főherceggel, a Boldogság szigetek uralkodójával.

Pjotr Howard engem bízott meg e levelek közreadásával, Czkit pedig az illusztrálásukkal, ám bizonyos magyarázatokkal láttam el őket a kötet végén, próbálván megfejteni, mikor kire gondolhatott. Tévézés után, lefekvés előtt egy szem bőven elég belőle, de előtte az olvasó felrázandó.

Megjelent 1998-ban, majd bővebb tartalommal 2002-ben
Atlasszal Hócipőben

Ne feljetsd el otthonfelejteni a fényképezőgéped és a videokamerád. Meg fogod látni, mennyivel többet fogsz látni a világból. # Ne kérdezz angoltól franciául, franciától németül, magyartól oroszul. A dollár az egyetlen világnyelv. # A környék nevezetességei elől nincs menekvés, jobb előbb túlesni rajtuk. # Polgárháborús területen teljesen mindegy, melyik orvlövésztől kérsz útbaigazítást. Gyorsan járj, tovább élsz. # Ne vigyél trópusokra nagykabátot, sarkvidékre bermudát, Iránba Ótestamentumot, Izraelbe Koránt, Pakisztánba kábítószereket, kamionban pakisztániakat. # Mindent kóstolj meg, de ne firtasd, hogy miből van. Ételt, receptet viszont ne vigyél haza, csak ott olyan jó az íze. # Ne téveszd soha össze a zöld folyosót a zöld határral. Tányéraknával nehéz vitatkozni. # Ne hidd azt, hogy az Egyesült Államokba könnyebb bejutni, mint Szibériából kijutni. # Európa nem Hegyeshalomnál kezdődik, hanem Nickelsdorfnál végződik. A többi szomszédban viszont megszűnt a szocializmus, csak nehéz észrevenni. # Nincs az a drága múzeum, amelyikből nem jössz ki gazdagabban, mint a legolcsóbb áruházból. # Légy óvatos, bizonyos utazási irodák az autóbuszaikból kiszerelték a rükvercet. # Vezess nyugodtan idegen utakon is. Minden karambolhoz legalább két hülye kell. # Nem a csomagtartód kicsi, csak a vámos kíváncsisága nagy. Próbáld bemesélni neki, hogy a kocsidat alkohol hajtja. # Egy villamosbérlettel is világot láthatsz. A Klauzál téren is van kínai konyha, a Római parton is orosz prostituált, a Váci utcában is arab valutaüzér, az Emke aluljáróban is inka zenekar.
Megjelent 1995-ben
Nem Értem
Könyvemet ajánlom mindazoknak:
- Akik két dolgot nem tudtak elképzelni, hogy elmúlik és ez jön utána.
- Akik rabok voltak vagy fogvatartók, szóval egymásra vigyáztak.
- Akik izgalmasnak találták, s még guillotine se volt.
- Akik magyarok, de nem ez a foglalkozásuk.
- Akik kíváncsiak, hogy bukott el az első szabadonválasztott.
- Akik lusták voltak írni, mit műveltek.
- Akik az elmúlt években este fél nyolckor szoktak villanyt gyújtani.
- Akik utálják a könyvjelzőt.
- Akiknek eső jutott a nyaralásból.
- Akiknek ez az első rendszerük.
- Akik elhiszik, hogy értük és nem értem.

Megjelent 1994-ben
Tévések végjátéka

Egy távolba szakadt barátom mesélte, hogy amikor néhány éve leszakadt a bostoni függővasút, pár perc múlva le kellett zárni a környéket, mert az összes munkanélküli fel akart kapaszkodni a roncsokra, hogy mint "áldozat" kártérítést követelhessen.

E könyvvel - néhány kortársammal ellentétben - nem kívánok a posztsztálinizmus áldozatai közé kapaszkodni. Különben is, foglalkozásomhoz híven, ez egy kabarékötet. Mert az kész kabaré, ami velem az utóbbi három évben a Magyar Televízióban történt.

Megjelent 1989-ben
Mitisír a hogyishívják?
... A gondolat, a vélemény, a tiltakozás pusztába kiáltott szó, ha nem írják le. A könyv viszont megmarad, hiszen ma még mindig a könyv a legolcsóbb szobadísz, nyílászáró, falszigetelő. A legdrágább képzőművészeti album négyzetméterára sem éri el a IV. osztályú hulladéklambériáét.

A könyv továbbá remekül használható kerékcserekor, függönycsipeszeléskor, asztalbalanszírozáskor. A Révai, a Tolnai vagy a Pallas öt perc alatt élt varázsol a leggyűröttebb nadrágba is. A Sztálin Összes kiválóan alkalmas dugipénz, ifjúkori szerelmeslevelek, lóverseny- kiadási feljegyzések tárolására. Sőt! Ha a Magyar Nyelv Értelmező Szótára alá egy fél diót teszünk, még egeret is foghatunk könyvvel!

Megjelent 1988-ban
22 Bolond a Rádiókabaréból

Annak idején matematikai doktorátust szereztem, és igen szép közgazdászpálya elé néztem valamely országos hivatalunkban. Innen sikerült több mint tízéves munkával lekűzdenem magam. Az írók általában az ellenkezőjét szokták bizonyítani. Voltam segédmunkás, éjjeliőr, figuráns, stb. Mi, humoristák ebben is fordítva cselekszünk. De mi is az, hogy humorista? Kik ezek a furcsa lények?

A humorista, véleményem szerint, egy ritka betegség. A humorista ugyanis mindent fordítva lát. A humorista a közhiedelemmel ellentétben nem kedélyes viccmesélő ember, hanem pusztán olyasvalaki, aki mindig a dolgok fonákját keresi. Így kel fel, így él, így hajtja álomra a fejét. Mint a Rádiókabaré szerkesztője, elmebetegekkel dolgozom jó tíz éve. E könyv szereplőit tehát meglehetősen közelről ismerem. Célom nem pályályuk méltatása, pályafutásuk nyomon követése volt, mint esendő embereket akartam őket bemutatni. Általában csak azokat a történeteket írtam meg, amelyeknek szemtanúja voltam. Ha már hazudok, legalább a sajátjaim legyenek, ne másokét vegyem át.

Megjelent 1987-ben
Minden jog fenntartva! - © Farkasházy Tivadar 1987-2019