2. A készpénz Euro bevezetésének technikai lépései

2.1. Bankjegyek, érmék

Az új európai fizetőeszköznek összesen tizenöt címlete létezik majd. Érmékből összesen nyolc, az egy centestől a két Eurósig, bankjegyekből pedig az öt Euróstól az ötszáz Eurósig. A bankjegyek minden országban teljesen azonosak lesznek, az érmék azonban, egységes előoldaluk mellett, hátlapjukon hordozni fogják a kibocsátó ország nemzeti jelképeit. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden országban különböző érmék lesznek használatosak, viszont így minden ország - hacsak részben is - továbbra is feltüntetheti pénzein nemzeti jelképeit. Így természetesen könnyen előfordulhatnak olyan, akár komikusnak is nevezhető esetek, hogy mondjuk egy spanyol boltban a pénztáros finn eurót ad vissza.

A pénzek dizájnját profi bankjegy illetve érmetervezők részére kiírt pályázatok és széleskörű közvélemény-kutatások alapján választották ki. A papírpénzek látványvilágát az Osztrák Nemzeti Bank grafikusa, Robert Kalina tervezte, az érméket pedig Luc Luycx, 39 éves Belga számítógép-tudós. Előbbieket 1996-ban a Dublini csúcson, míg utóbbiakat az amszterdami tanácskozáson 1997 júliusában fogadták el. Az érmék előoldalán az EU tagállamok térképe látható, ill. az 1-5 centesig egy földgömb Európa felőli része, hátoldalán pedig a különféle nemzeti szimbólumok. A papírpénzek látványvilága és elrendezése - sok más európai valutához hasonlóan - a német márkán alapul. Figyelemreméltó tény, hogy a terveken már akkor is szerepelt a görög EYPΩ felirat, amikor Görögország még nem tartozott az EMU tagjai közé. A hátoldalon szereplő Európa térkép az egész kontinenst ábrázolja, és érdekesség, hogy megtalálhatóak az EU külterületei is, mint például a dél-amerikai Francia Guyana térképe is. A bankjegyek ábráinak értelmezését az Európai Bizottság egyik hivatalos ismertetője a következőképp fogalmazza meg:

"... a képek erősen szimbolikusak és szorosan nyúlnak azokba a időtávlatokba, melyek Európa építészeti örökségét képezik. A bankjegyek előoldalán található ablakok és kapuk az EU összetartásának és nyitottságának szellemét jelenítik meg. A hátoldalakon megjelenő hidak az európai népek közti, valamint Európa és a világ más részei közötti kommunikáció metaforái."3

Nos, végül is hozzáállás kérdése, de talán érdemes lenne komolyabban elgondolkodni, vajon egy átlag európai polgárt - kezében egy Euro bankjeggyel - mi tölthet el nagyobb büszkeséggel, kamuablakok és kamuhidak tervrajza, vagy mondjuk az Eiffel-torony és egy velencei látkép.

A bankjegyek a biztonsági és egyéb elemek terén mindenképp hagynak maguk után kívánnivalókat. Igaz ugyan, hogy a főbb alapelemek, mint fémszál, hologram, illeszkedőjel, vízjel, UV-fényre érzékeny rész megtalálhatóak rajtuk, de például a hátlapon metszetmélynyomtatás - vagyis olyan rajz, amely tapinthatóan kidomborodik a papíron - egyáltalán nem található, az előlapon is csak vékony, ami néhány hónap alatt annyira elkopik, hogy szinte kitapinthatatlanná válik. A vakok számára pedig csupán a két legnagyobb (!) címleten van néminemű jelölés. Igaz, a dollárhoz hasonlítva még ez is csúcsminőség, hiszen esetében - leszámítva a speciális filctollal való összefirkálást - biztonsági elemekről gyakorlatilag nem beszélhetünk.

Egyesek megkérdőjelezik a nagyobb címletek, a 200, de főleg az 500 Eurós létjogosultságát. Egyik oldalról nézve, ekkora címletek már eddig is léteztek (1000 márkás, 5000 schillinges), de másrészről azért mégiscsak van némi igazság a kétkedésben. Gondoljunk csak bele, egyetlen darab 500 Eurós bankó esetén potom 125 ezer forintot tartunk a kezünkben! Az amerikai dollár legnagyobb, nyilvános forgalomban is megjelenő címlete a 100 dolláros, ami nagyjából megfelel hasonló címletű Eurós testvérének, de ezen bankjegy használata már ott is csak rendkívül esetleges, nem egyszer kifejezetten gyanús (ennek természetesen oka a bankkártyák nagyarányú elterjedése az USA-ban is). A probléma valószínűleg a hamisítások terén okoz majd komoly gondokat, hiszen a nagy címletű valuták nyilván közkedveltek a pénzhamisítók körében. A legtöbb hamisítvány éppen ezen ár/hamisíthatóság arány kedvező értéke miatt a 100 dolláros bankjegyekből kerül forgalomba, mivel bárhol elfogadott, értéke jelentős, és a biztonsági elemek elképesztő mértékű hiánya miatt igen könnyen utánozható.

1 ír penny		2 ír cent
1 finn márka		20 finn cent
1 holland gulden		1 holland Euro
2 francia frank		50 francia cent

Az érmék előoldala háromféleképpen jeleníti meg a kontinenst. A rézszínű 1, 2 és 5 centesek Európa helyét mutatják a földgömbön, az aranyszínű 10, 20 és 50 centesek Európa nemzeteit ábrázolják, míg az arany-ezüst színű bikolor 1 és 2 Eurósok a határok nélküli Európát jelenítik meg. Ennek az értelmezésnek némileg ellentmond, hogy ezeken az érméken is csak az EU tagállamok láthatók, csupán a köztük lévő határvonal vékonyabb. Az aprópénzek hátoldala rendkívül sokszínűvé teszi az Eurót, mivel már a kezdetekkor is összesen kilencvenhat különbözőféle érme létezett, és ez a szám a kései csatlakozókkal egyre csak nőtt, és a továbbiakban is nyilván gyarapodni fog. Igaz, némelyik nemzet nem igazán foglalkozott az egyes címletek ily módon is egyedibbé tételével, a belgák például nemes egyszerűséggel minden érme hátlapjára II. Albert profilját tették. A hollandok ennél csak annyival mentek tovább, hogy Beatrix erősen modernizált arcmását legalább különböző díszítésekkel ábrázolják. Néhány ország, ha az előzőeknél ugyan több motívumot használ, szintén nem törekedett a könnyű felismerhetőségre. Egy dolog, hogy csak két-háromféle motívumot szerepeltetnek az érméken, de ráadásul azonos színű érméhez azonos minta kapcsolódik, tovább fokozva a nehéz felismerhetőséget. Ha már nem alkalmaznak egyedi mintát minden esetben, logikusabb lett volna átvenni például a magyar mintát, ahol az egyessel, kettessel, illetve ötössel kezdődő címletek hátlapja azonos témájú, így az Euro esetében szín és minta alapján is egyértelmű azonosítás vált volna lehetségessé. Sokhelyütt megfigyelhető a korábbi nemzeti érmék egyes motívumainak egy az egybe átvétele az Eurókra, de ez valahol végül is természetes, hiszen a pénzek mindig is a nemzet jelképeit ábrázolják, és ez nyilván ezután sem lesz másképp.

1 monacói frank		1 monacói Euro		1 vatikáni Euro

A bevezetés hajrájában több, az EU keblén belüli országnak eszébe jutott, hogy a náluk is bevezetésre kerülő közös pénznek saját "egyéniséget" adjanak, vagyis nemzeti jelképeiket ők is felvezessék az érmék hátoldalára. 2001 második felében Monaco, Vatkán és San Marino egyaránt bemutatta saját Euróérméit, noha Monaco valójában nem tagja az Euróövezetnek, csupán a francia frankkal való valutaunió folytán kerül bevezetésre az Euro, ha pedig eddig is saját pénzük volt, mi az akadálya, hogy ezután ne legyen. Az említett pénzeket ugyanúgy lehet majd használni az Euro-övezet bármely tagállamában, mint az összes többit. Andorra ellenben nem követi a fenti országok példáját, így ők kénytelenek beérni a spanyol és francia Euróérmékkel. Monaco négymillió érmét, a szentszék pedig hatszázhetvenezer érmét verethet az EU-val kötött megállapodás alapján, a numizmatikusok nagy örömére. Így a mai állapot szerint összesen százhúsz féle Euróérme lesz forgalomban.

2.2. A készpénzek terjesztése, a lakosság ellátása

A készpénzállomány előállítása természetesen már hosszú ideje megkezdődött, mivel eddig soha nem látott mennyiségű bankót és érmét kell határidőre legyártani. A pénzeket a 12 ország pénzverdéi állítják elő. Bankjegyből összesen mintegy tízmilliárd darab fog forgalomba kerülni az átállási időszakban, valamint további négy és fél milliárd darabot gyártanak le tartaléknak. Érméből ennek többszörösét, összesen ötvenmilliárd darabot fognak szétosztani. Csak némi érzékeltetésnek álljon itt az alábbi kis számítás:

"A forgalomba kerülő érmék összsúlya 239.157 tonna, ami az Eiffel-torony súlyának 24-szerese. Ha az érméket egymásra raknánk, az elért magasság 78.870 km lenne, ami 246.000 Eiffel toronynak felelne meg. Amennyiben egyszerre kellene ezt a mennyiséget szállítani, 478.000 teherautóra lenne szükség. A 14,5 milliárd db euró bankjegyet egymás után helyezve 1,9 millió km hosszúságú "pénzutat" kapnánk, ami a Föld-hold távolság ötszöröse."4

Az első technikai nehézségek már a gyártás során jelentkeztek. Franciaországban az érméket már 1998-ban gyártani kezdték, azonban később változás történt a tervekben, ezért az addig legyártott érmék egy pillanat alatt szemétté váltak. Hasonló malőr alakult ki Németországban, ahol az egyik címletnél a csillagok véletlenül ferdén kerültek az érmékre, így a két országban több millió érme végezte az olvasztóban. Olaszországban 2001 elején újabb hibát fedeztek fel, miután több ügyfél panaszát jogosnak vélték a tekintetben, hogy minden egyes kezükbe vett Euró bankjegy biztonsági szála egy idő után nemes egyszerűséggel szétfoszlik. Ez a hiba minden valószínűség szerint mintegy félmilliárd Euró névértékű papírpénzzel látja majd el a helyi zúzdát.

2. ábra - Veszélyes öröm5

A gyártás során egyébként más jellegű probléma is gondokat okozhat a jövőben, mégpedig az egy és két Eurós érme túlzott nikkeltartalma. A kisebb érmék kevesebb arányban tartalmazzák az említett fémet, de a két legnagyobb címletben az ékszerekre és egyéb fémtárgyakra megszabott határérték közel százszorosa van jelen. Ez annyit jelent, hogy néhány percnyi fogdosás után az arra érzékenyeken kellemetlen allergiás reakciók jelentkezhetnek.

"A kutatók szerint az egy- és két Eurós érme akkor válthat ki allergiás reakciókat, ha legalább öt percig érintkezik az ember bőrével - közölte a Reuters. A probléma körülbelül a nők tizenöt és a férfiak öt százalékát érintheti. [...] Az átlagos fogyasztóknak valószínűleg nem kell komoly kellemetlenségre számítaniuk, de néhány boltosnak, pénztárosnak, banki és postai alkalmazottnak talán igen."6

A szétosztás rendkívüli biztonsági intézkedéseket vonzott magával. A pénzverőkből páncélozott vonatokon és közúti járműveken juttatták el a nagy bankokba a készpénzt, melyeket rengeteg fegyveres őr, de még műholdas követőrendszer is kísért. Egyedül Franciaországban az ottani kormány több mint hárommillió Eurót költött el csupán biztonsági cégek felszereléseinek vásárlására.

"A biztonságiaknak feltehetően szükségük lesz a komoly védelemre: tavaly már odáig fajult a helyzet, hogy négy hónap alatt négy biztonsági őrt öltek meg a rablók, és volt olyan támadás, ahol vállról indítható rakétát is bevetettek. A biztonsági őröknek nyárra fogyott el a cérnája: három hétre sztrájkba léptek."7

A teljes állomány több fázisban kerül kiosztásra. Minden ország maga ütemezi a szétosztás rendjét, de legkésőbb 2002. január 1-én mindenkinek hozzáférhetővé kell, hogy váljon az új valuta. Elsőként a pénzintézetek jutnak hozzá a készletekhez. Esetükben az érmék a legtöbb helyen szeptember elején érkeznek meg, a bankjegyek pedig legkésőbb decemberig. Habár logikus lenne ennek ellenkezője, mármint, hogy a bankjegyek érkezzenek előbb, aztán az érmék, hiszen utóbbi tárolására sokkal nagyobb kapacitás szükséges, de ez sajnos a szállítóeszközökre is hasonlóképp igaz. A következő fázisban a pénzszállítók és kiskereskedők felé történő terjesztés valósul meg. Ennek időpontja az előzőt nem sokkal követi, a nemzetek többsége novemberben vagy december elején valósítja meg, de például Finnországban a kiskereskedők csak a lakossággal egyszerre kapják meg az új pénzt. Az eredeti tervekben a lakosság felé történő kiosztás csak 2002-ben kezdődött volna meg, de aztán nyilván a döntéshozók is rájöttek, hogy az egyik pillanatról másikra történő átállás teljességgel kivitelezhetetlen, így a lakosság a legtöbb helyen december közepétől az érmékhez hozzájuthat, a bankjegyekre azonban továbbra is a 2002-es start az érvényes.

A terjesztési csatornák fő vonalát minden országban különböző egységek szervezetek végzik, de legjellemzőbbek a bankok, bankjegykiadó automaták, üzletek és postahivatalok. Ezen felül néhány helyen külön Euróközpontokat hoznak létre a kereskedelmi bankok közreműködésével, melyek egyfajta speciális pénzváltók, és üzletekben, bevásárlóközpontokban, vagy akár a pályaudvarokon is találkozhatunk velük.

A kiosztásnak azonban még egy fázisa van, méghozzá a nem ember-ember bonyolította készpénzforgalmak "Euro-konformmá" tétele. A készpénz-automatáknak és különféle pénzbedobó automatáknak (parkolójegy, ital, cigaretta, stb.) szintúgy képesnek kell lenniük az Euro kezelésére. Az országok nagy része úgy tervezi, hogy szilveszter éjfélkor az ATM-ek 90-100%-a képes lesz Eurót adni a bankkártyával rendelkezőknek, az egyéb automaták átállítása azonban valószínűleg nem fog egyhamar megtörténni.

Bizonyára számos okot lehet felsorakoztatni amellett, hogy a lakosság nem kap a pénzkészletből annak hivatalos indulása előtt. Ebben a kérdésben, mint a többiben is, bizonyára többször átgondolt és gondosan megfontolt döntés született, de azért egy háromszázmillió fős lakosságnak legalább az esélyét meg lehetett volna adni, hogy a kezében foghassa az új pénzeket, mielőtt élesben használnia kell azokat. Egy normális méretű pénztárcát feltételezve ugyanis az egy embernél lévő maximális Euro érmeállomány nem elég többre, minthogy az illető a sarki boltban vacsorát vegyen otthonra. Ez a probléma leginkább Németországban fog kiütközni, hiszen ott az átállásban nem lesz párhuzamos periódus. Ez a tény azért is aggasztó, mert a pénzek nem kellő mértékű ismerete számos visszaéléshez, bűncselekményhez vezethet.

A pénzállomány kiosztásának menetrendjébe - a rendkívüli mértékű óvintézkedések ellenére - egyesek még egy fázist iktattak, mégpedig a bankrablók és pénzhamisítók ellátását. Szeptember elején Németországban egy pénzszállító autó kirablásával az elkövetők több mint egymillió Eurót vittek el, de ami ennél is fontosabb, birtokukba jutott mind a hétféle címlet néhány képviselője. November végén, ezúttal egy olasz bankban, újabb rablás történt, ahonnan a tettesek negyedmillió Euróval távoztak. Egyes ilyen irányú szakértelemmel rendelkező egyénnél nyilván ezekben a percekben is a túlmelegedés határát súrolja néhány lézerprinter, mely feltételezésemet az alábbi sorok is alátámaszthatják:

"Az olasz rendőrség szerint azért különösen kellemetlen az ügy, mert a megszerzett bankjegyeket tanulmányozva a hamisítók már azelőtt gyártani kezdhetik a bankókat, hogy az európai vásárlók közelebbről megismerkedhetnének az igazi papírpénzekkel."9

A kellő tömegtájékoztatás hiányának ezúttal azonban egy pozitív oldaláról is szót ejthetünk, ugyanis előfordult olyan eset is, amikor a bankrablók nagy mennyiségű pénzt vittek el, azonban a szintén tetemes összeget képviselő Euro bankjegyeket - nyilván feleslegesnek vélve - nemes egyszerűséggel otthagyták.

3. ábra - Euro egységcsomag10

Az érmék terjesztése egyébként egy praktikusnak és ésszerűnek nevezhető rendszerben fog történni, mégpedig úgy, hogy a lakosság valamint a kiskereskedők meghatározott árban egységcsomagokat, úgynevezett "Eurokit"-eket vásárol. A csomagok összeállításánál természetesen ügyeltek a lehető legpontosabb árfolyam tartására, hogy sem egyik, sem másik félnek ne lehessen akár csak minimálisnak is nevezhető vesztesége, illetve nyeresége. A csomagoknak kétféle kiszerelése létezik, egy a kereskedelmi egységek, egy pedig a lakosság részére. Előbbiek többnyire 200-300 Euro értékűek, míg utóbbiak 10-15 Eurós kiszerelések. Az alábbi táblázat a lakosság részére szánt csomagok jellemzőit foglalja össze:

* A csomagok megvásárlásával mennyi nyereséget (+) vagy veszteséget (-) realizálunk

A fenti adatok alapján jól látható, hogy az ily módon történő terjesztés, ha nem is valósítja meg a teljesen egzakt átszámítást, de a váltással járó veszteség illetve nyereség az ezreléknek is csak törtrészét teszi ki. A legpontosabban a spanyol peseta váltása történt, hiszen esetében mindössze kettő század ezrelék a vásárlót érő veszteség. A legjobban Belgium és Luxemburg polgárai járnak, akik 100.000 frankért 100.043 franknak megfelelő Eurót kapnak, míg a legnagyobb veszteséget a hollandok kénytelenek lenyelni, mivel ők 10.000 guldenért cserébe be kell, hogy érjék a mindössze 9.996 guldennyi Euróval. A holland kormány amúgy egy igen figyelemreméltó promóciós eszközzel igyekszik népszerűsíteni a közös pénzt, mégpedig ingyenes csomagok szétosztásával. 16 millió, egyenként nyolc érmét tartalmazó csomagot juttatnak el minden 6 éves kort meghaladó állampolgár részére. Egy csomagban minden címletből egy darab található, az ilyen "szeretetcsomagok" értéke tehát egyenként 3,88 Euró. Ha utánaszámolunk, ez a "reklámkampány" összesen mintegy 62 millió Eurót emészt fel, de hatásosságát ugyebár nem kell hangsúlyozni.

Január 1-je után a kereskedelmi egységeknek "amikor csak módjukban áll" Euróban kell a visszajáró pénzt fizetniük. Ez annyit jelent, hogy amennyiben mondjuk valaki vesz Franciaországban egy cipőt 799 frankért, de ezressel fizet, akkor lehetőség szerint nem 201 frankot adnak neki vissza, hanem az ennek megfelelő 30,64 Eurót. Az állandó átszámítás azonban igen sok időbe telhet majd, egyes próbák szerint nagy forgalmú helyeken a várakozási idő a megszokottnak akár tízszeresére is növekedhet. És ekkor még nem is ejtettünk szót arról, hogy a pénztárosoknak a megszokott címletmennyiség dupláját kell majd kezelniük és begyömöszölniük a kassza fiókjába.

2.3. Euro bankszámlák

Amellett, hogy elsődlegesen a készpénzbevezetésről szól ez a dolgozat, lényeges elem a bankszámlák átállása is. Ez a folyamat a készpénzcserénél lényegesen egyszerűbb és csupán technikai kihívások megoldását jelenti. A bankoknak mindössze azt kellett tudni biztosítaniuk, hogy a számlákat a helyi valuta mellett Euróban is nyilvántartsák, vagyis egyfajta kettős számlavezetést kell alkalmazniuk. A betéteket valamikor 2001 nyarán állították át Euro alapúvá, és innentől már a lokális valutabeli összeg volt a tájékoztató jellegű. Minden ország maga dönthette el, hogy bankjainak mekkora szabadságot enged bankjai részére, de természetesen a 2002-es készpénzstartra már minden bankszámlát Euróban kell nyilvántartani.

2.4. A készpénzek sorsa az átállás után

Az Euro-övezet tagországainak valutái 2002. március 1-ével gyakorlatilag értéküket vesztik. Ettől a dátumtól fogva sem üzletek, sem kereskedelmi bankok nem fogadnak el helyi valutát. A készpénzek beváltásával innentől kezdve csak a nemzeti jegybankok foglalkoznak. Az érmék cseréjére általában 1-10 évig vállalnak garanciát, a papírpénzek esetében pedig egyesek 20-30 évet, mások korlátlan időt vállalnak a becserélés tekintetében.

Igen jelentős mennyiséget tehet ki azonban az a készpénzmennyiség, melyet a lakosság emlékbe tesz el magának, hiszen nyilván sokan megőriznek majd néhány bankjegyet és érmét a nemzet pénzének utolsó képviselői közül. Ha a lakosság minden egyes tagja csupán néhány Euro értéknyi helyi valutát tesz a vitrinbe, már az is milliárd Eurós nagyságrendben mérhető. A német érmegyűjtők valószínűleg ráéreztek erre, és igen figyelemreméltó kampányt is szerveztek.

"A nosztalgia németek millióit készteti arra, hogy szuvenírként megőrizzenek néhány érmét az 1, 2, 5, 10 és 50 pfenniges, valamint 1, 2 és 5 márkás készletből. Hogy mely érmékre essen a választás, azt október eleje óta az utcákon feltűnt óriásplakátok könnyítik meg. Nyilván arra célozva: ha már nosztalgia, akkor legyen jó befektetés is. A plakátokat az érmegyűjtők szövetsége tette közzé, referenciaként megadva, mennyit is érnek ma gyűjtők számára a márka és pfennig érmék. Mert bizony nem mindegy, hányas évjáratú, melyik pénzverőben készült darabról van szó."12

Bátran kijelenthetjük, hogy Európában a 2001-2002-es szezon hobbija címet minden bizonnyal a numizmatika nyeri.

Előző fejezet
Következő fejezet