Bevezetés
Hazánkban a rendszerváltás után sorra alakultak ki a nyugati
piacgazdaság intézményei, azonban a hirtelen bekövetkező súlyos
gazdasági
problémák sok éven keresztül visszavetették a gazdaság egyes
területeit. Egyik ilyen szektor volt a lakossági hitelezés,
mely évtizedekig jól működött, azonban a kamatok és az infláció
emelkedésével
súlyos válságot élt meg. A bankszektor liberalizációja után
ezért a bankok zöme hitelezési tevékenységét nem is igen terjesztette
ki a lakosságra, ugyanis a gazdaságossághoz szükséges hitelkamatokat
szinte senki sem fizette volna meg. Így aztán a hitelezés ismételt
elterjedésével a kilencvenes évek végéig várni kellett, amikor
az infláció egyszámjegyűvé válása már a lakossági szektor számára
is elviselhető hitelkamatokat tett lehetővé. A bankok ezután
sorra jelentek meg a lakossági piacon is, és hiteltermékeik
palettája
folyamatosan színesedett, sőt, mára már nem pénzügyi szereplők
is beléptek a piacra - természetesen bankok közreműködése által.
A
lakossági hitelezés manapság egyik legjobban felfutó ága a hitelkártyák
piaca, mely az elmúlt évben több mint háromszázezer
új ügyfelet
üdvözölt. A felfutás egyre nagyobb lendületet vesz, azonban
a szektorban mégis, mintha valami nem lenne rendben. Az ügyfelek
száma egyre
több, a kihelyezett állomány egyre növekszik, a lakosság azonban
még nem tette helyére a terméket. Ha egy nyugat-európai vagy
amerikai polgár meghallja a "credit" szót, kiadásainak egy
lehetséges finanszírozási
formájára gondol. Feléjük természetes dolog, hogy autót, lakást,
háztartási eszközöket az ember hitelre vesz, amennyiben pillanatnyilag
nincsen rá fedezete, de jövedelmi helyzete lehetővé teszi,
hogy
az előre eszközölt vásárlást utólag a bank felé vissza tudja
fizetni. Magyarországon ezzel szemben az ember a "hitel"
szó hallatán adósságra,
kamatokra, üres pénztárcára és fizetési felszólításokra gondol,
ugyanakkor egyes ügyfelek törlesztési hajlandósága is némileg
aggályos. Másrészt a magyar piac jövedelmi helyzetéből adódóan
sem elég érett
még ahhoz, hogy a bankok széles körben tudjanak hiteleket kihelyezni,
ennek következtében a mindennapi használatra szánt hitelkártyák
sokszor áruhitel módjára végzik.
Jómagam 2001 óta a CIB Bank
Lakossági Hitelezési Főosztályán voltam portfolióelemző, nem
sokkal ezelőtt pedig a Lakossági
Termékmenedzsment
Főosztályon dolgozom folyamatelemzői munkakörben. Sok száz
hazai kollégámmal együtt magam is azon dolgozom, hogy ezeket
a fogyasztói
szokásokat megismerjem, valamint hogy milyen módon lehetne
elősegíteni azt, hogy az ügyfelek a hiteltermékeket kellően
ismerjék és rendeltetésüknek
megfelelően használják azokat.
A dolgozatban bevezetés gyanánt
megismerhetőek a külföldi és hazai bankkártya-használati szokások,
tendenciák. Részletesen
foglalkozom
a lakossági hitelezés szerepével és folyamatával, a bírálati
módszerek meghatározásával. Külön fejezet foglalkozik a
hitelezési tevékenység
eredményességének visszamérésére, mindezeket természetesen
a hitelkártyák szemszögéből vizsgálva. A dolgozatban található
mintaportfolió,
és az ahhoz kapcsolódó valamennyi számítás - mind a termékkialakításnál,
mind a visszamérésnél - természetesen nem valós termék
eredményeit mutatja, csupán egy általam kitalált és levezetett
ismertetés.
Végül pedig megpróbálom megérteni a piac jelenlegi tendenciáit,
a bankok és a fogyasztók jelenlegi és jövőben kívánatos
viselkedési formáit.
Tartalomjegyzék
Következő fejezet
|